Chelsea és premier league

Szezonértékelő kérem

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csapat, aki már nagyon megérdemlete. Igazából a győzelmek attól is lesznek nagyok, attól lesz édes a diadal, hogy már érik a siker. Éveket tölt el az árnyékában az ember úgy, hogy érzi, nem sok kell már a szürethez. A siker végső meglétéhez nagyon sok esemény kell, mondjuk a csillagok szerencsés együttállása. Kell hozzá egy edző, aki képes győzelemre vezetni a csapatot. Kell hozzá egy csapat, aki már nagyon akarja azt a sikert. Kell hozzá a riválisok adottnál gyengébb szereplése, szurkolók, gömbölyű labda, fortuna faktor, miegymás. Mindenki mással magyarázza a sikert, az objektívebbek nem letagadva a többi meglétét.

Nehéz igazán jó szezonértékelőt összehozni. Legyen eredeti, nem szabvány, nem átlag, egyéni, érdekes, olvasmányos, felvillanyozó, világos, érzelemmel teli, s mégis valódi. Hozzákezdtem nem egyszer, más oldalak értékelőjét olvasva, saját korábbi irományaimból ihletet merítve, de valahogy a végén sosem éreztem, hogy na ez igen, ezt szívesen lövöm ki a főoldalra. Nekiálltam értékelni Carlo munkáját, de semmi olyat nem tudtam felvonultatni, amiről a szezon során ne esett volna szó több ízben is. A csapat játékának is nekiálltam, de végül úgy döntöttem, inkább induljunk a szezont végigkövetve.

Tavaly, az előző szezon végén keserédes sikerrel búcsúztunk a fiúktól, úgy, hogy tudtuk, Hiddink nem marad, új edző jön, a keret egyben maradni látszik, bár Terry, Lampard és Drogba távozásával is riogattak bennünket, a játékosok is érezték, ez most az ő évük lesz. Jött Ancelotti, külön Abramovics kérésére. A szezon pedig elindult, felkészülési mérkőzések, majd a CS. Ez volt Carlo első igazi megmérettetése, s kár lenne tagadni, hogy a végső siker alapkövét azzal tette le az olasz és a Chelsea, hogy már ekkor, vesztes állásból fordítva, végül tizenegyesekkel(!) felülmúlta az örök rivális Manchester Unitedet. Óriási lendületet adott a szezonra ez a győzelem.

Jött a Hull, Drogba pedig hozzálátott a szezonhoz, a duplájával nehezen, de elég egyértelműen győzött a csapat. A győztes gól különösen szép találat volt. A gyémánt csiszolódott, nem volt rossz, de még igazán meggyőző sem. A Sunderlandet a középpályánk gyalulta le, majd a Fulham sima kiütése már a kétcsatáros játék kiforrását jelezte. A Burnley és a Stoke elleni győzelmek után az első komoly erőpróbájára készült az Ancelotti alakulat, ám a Spurs elleni mérkőzés sima lett, mint a nagyalföld. Hogy az e győzelemből fakadó elbizakodottság, a vitatott bírói ítélet, vagy szimplán a várható bukás vezetett 1 héttel később az első vereséghez, nem tudni, de a lendület megtört egy biztosra vett mérkőzésen.

Lélektanilag nagyon nehéz helyzetben volt a csapat, hiszen a Liverpool volt soron, a Stamfordon, az a csapat, aki 1 évvel korábban elvette a csapat hazai pályán épített veretlenségi rekordját. S bár a Rafa legénység nem kezdte fényesen a szezont, azért egyértelmű esélyes nem volt a pályán. A Chelsea aztán 2-0-ra egészen simán hozta a mérkőzést, hogy aztán a következő mérkőzésen ismét vereséget szenvedjen az Aston Villától.

Itt már egyértelműen a Chelsea lendületének megtöréséről kellett beszélni, s a kérdés most már tényleg az volt, hogy képes lesz e felállni a csapat két mérkőzés alatt a Manchersteri rangadó előtt. Két kötelező győzelem a Blackburn és a Bolton ellen. A válasz csattanós volt, két meccs, 9-0-ás összesítés, jöhetett november első mérkőzése, a bajnokság végkimenetele szempontjából az egyik legfontosabb mérkőzés, a Stamfordi Manchester United látogatás. Nem túl szép mérkőzésen, Terry fejesgóllal végül hazai győzelem született, ami lendületet adott a komplett novemberre, augusztus után ismét fantasztikus hónapot futott a csapat: 3 mérkőzés, 3 győzelem, 8-0-s gólkülönbség, méghozzá úgy, hogy játszottunk a United mellett az Arsenallal is – melyet lényegében Drogba egymaga vert meg, azért nem mesterhármassal, mert Vermaelen elvett tőle egy találatot.

November végén a Chelsea állt mind a 4 sorozatban, a bajnokságban az első helyen, a BL-ben vezette csoportját, a ligakupában továbbjutott, az FA-ben pedig még nem lépett pályára. Jöhetett a Chelsea számára mindig zűrös december.

Most végeredményben szavunk sem lehetett, ennél jobb sorsolást kívánni is nehéz lett volna, mégis a leggyengébb hónapunk lett az év utolsója. Mindjárt az elején kikaptunk a Citytől, rémes játékkal, majd következett az Everton. A Chelsea annak tudatában lépett pályára otthon, hogy 3 mérkőzés óta nyeretlen, s ebből három sorozatra, a BL-re, a PL-re és a CC-re is jutott egy-egy nem megnyert mérkőzés. A Kékek nyilván feledtették volna szurkolóikkal a némileg csalódást keltő sorozatot, ehhez pedig tökéletes ellenfélnek látszott a lista alján szerencsétlenkedő Moyes-Boys, akikbe eleddig minden szembe jövő akkorát rúgott, amekkorát nem szégyenlt, csak a Wigan, Portsmouth, West Ham és Blackburn ellen voltak képesek győzni. Tény, hogy az előző fordulóban némi meglepetésre döntetlent értek el a Tottenham ellen otthon, de nem sokan számítottak arra, hogy a Chelseat otthon meg tudják fogni.

A Chelsea mégis megszerezte idénybeli első döntetlenjét, 4 meccsesre nyújtva ezzel nyeretlenségi szériáját, s csak az tartotta az élen a Kékeket, hogy a Villa megtréfálta a vörös ördögöket. Jöhetett a tökutolsó Pompey, akik ellen gyakorlatilag már muszáj volt nyerni, hogy aztán még két döntetlen összejöjjön a West Ham és a Birmingham City ellen. Utóbbi meccsen ráadásul a Chelsea nem volt képes gólt sem rúgni, először a szezon során. A következő mérkőzés így ismét sorsfordító fontosságúvá vált: jöhetett a szomszéd. Jött is, s a negyedik percben Gera találatával már vezetett is. Ancelotti feje felett már Scolari kísértete csörgette a láncot, s nevetett bele a londoni szurkolók arcába. A félidőben valószínűleg Carlo is hétévnyi fizetésmegvonással fenyegette meg gárdája pályára lépő minden egyes tagját, dzsihádot hirdetett a Fulham ellen, transzparensre írta, most, vagy soha, s korbáccsal kergette körbe az öltözőben a középszerűségbe süllyedt játékosokat. Csere nélkül vágott neki a második félidőnek. A Kékek nagyjából ebben a szellemben láttak neki a második játékrésznek, a labdára ráragasztották a 'Foglalt' cimkét, s valamivel koncentráltabban, ötletesebben, de még az első félideinél is jóval erőteljesebben tolták be a kapuba a vendég együttest.

A következő nagy lépés a bajnoki cím felé vezető úton az volt, hogy a fordítás a Fulham ellen pole pozícióban tartotta a Chelseat. Közben BL-t is sorsoltak, a találkozót a nézők közt helyet foglaló José Mourinho is megtekintette. S nagy valószínűséggel ugyanazt láthatta, mint mi: a védelem zavarba hozható, de stabil, Cech képes hibázni, de ennek ellenére jó formában van, a középpályánk gyengécske, s korai letámadással teljességgel zavarba hozható, a támadósorunk pedig a kapu előterében töketlen; ám csapatként rendkívül szívós a Chelsea, a mérkőzéseit többnyire dominálja, nyomása alatt pedig bárki képes megtörni. Carlo Ancelotti pedig nyugodtan búcsúztathatta az óévet s ünnepelhette az újat, rekordkezdés után megtorpanni látszott csapata, a szezon felénél azonban a tabella élén trónol, nem megnyugtató, de több pontos előnnyel üldőzői előtt, bár a Ligakupa küzdelmeit már feladni kényszerült.

2010 azonban az ANK-kal kezdődött. Azaz azzal, hogy a fél támadósorunk eltűnt. Maradt Anelka, és maradt a karácsonyfa. Ehhez pedig a Sunderland-Birmingham City-Burnley trió, úgy, hogy mindhárom csapat óriásverővé nőtte ki magát addigra. Mindenki Drogba hiányától tartott, a Chelsea azonban megmutatta, hogy csapatként erős, ledózerolta a Sund’et, s végül 3-ból 3 győzelemmel zárta a januárt is, augusztus és november után ez volt a harmadik ilyen hónap. Sőt, megkezdődtek az FA Kupa küzdelmei is, ahol szintén két győzelmet könyvelhettünk el.

Február. Tömény hónap, afrikaiak vissza, a Hull ellen már ismét Drogba menti meg a Chelsea seggét, de még így is csak 1-1-es döntetlenre furja. Amilyen rövid a február, annyi meccset szuszakolnak belé, 5 bajnoki forduló, +1 FA Kupa +1BL. Célegyenesbe fordul a Kerry Dixon látogatás, törlik a Chelsea átigazolási ban-ját, Terry-Gate, Cech megsérül, Ashley Cole bokáját töri. Az eredmény ennek megfelelően 2-1-2, az Arsenalt ismét Drogba végzi ki gyakorlatilag fél óra alatt, második gólja nálam a szezon egyik (hanem a legszebb) találata, az Arsenal elleni mesterhármastól ezúttal pedig a kapufa mentette meg; de vereség az Everton és a Citeh ellen, a Wolves ellen egy nagyon gyér győzelem, ami viszont több okból is fontos, hiszen végre kihasználtuk riválisunk bukását: a csapat még a játék fogalmát is kiirtva magából 90 percnyi labdatoszogatással hozott el 3 pontot idegenből. Az Inter elleni BL meccs előtt megsérült Zsirkov is, Drogba pedig már eljutott arra a szintre, hogy két labdaérintésből, 1,6 percnyi játékkal 2 gólt tud verni, s megnyerni a meccset. Ja, és tovább jutottunk az FA Kupában is, a Cardiff vesztére, és vereséggel tértünk haza a San Siroból.

A március már sokkal szebbnek látszana, 3-1-0 a bajnokságban, a BB elleni döntetlen mellett gázolás a WHU-Pompey-Aston Villa trió ellen 16-2-es gólkülönbséggel, 2010-ben másodszor rúg hetest a Chelsea, ráadásnak mindkét esetben Drogba nélkül, továbbjutás az FA Kupában a Stoke ellen, csakhát az a fránya BL kudarc.. Ancelotti egyetlen, igazán nagy baklövése a szezont tekintve. Drogbát ráadásul eltiltják, újra csak nézőként kezd a BL-ben, közben leigazoljuk Delac-ot.Cech visszatér, Carvalho és Ivanovics kidől a védelemből, így a sérült védők : Alex, Ivanovics, Zsirkov, Ashley Cole, Bosingwa, továbbá Ballack és Essien és Hilario is (az Inter ellen debütál Turnbull a BL-ben). Az ifik bejutnak az FA döntőbe, Ancelotti megjósolja, 21 pont kell még a bajnoki címhez. 105. születésnapját ünnepli a klub. Drogbát választják 2009 legjobb afrikai labdarúgójának. Dixon Budapestre látogat. Negyedik éve gyászoljuk Osgoodot. Malouda március legjobbja.

Április, a döntő. 3-án fellépés az álmok színházában. Drogba lesz, Rooney nem, a Chelsea pihen, a ManU kikap a BL-ben. Legutóbb 2005-ben győztünk itt. A két csapat közt 1 pont a különbség. Az eredmény végül erősen vitatott mérkőzésen 1-2, amivel óriási lépést tesz a Chelsea a győzelem felé. Itt az újabb mérföldkő. Ancelotti sok kétkedőt állít vissza maga mellé a BL kudarc után azzal, ötödik rangadóját is behúzza, a Manchestert pedig immáron harmadjára kalapálja el a szezon során. A Villat ismét ütjük, immár az FA-ben, ezzel megvan az FA döntőbe jutás is, finishbe fordultunk mindkét sorozatban. A Chelsea után a Manchester is botlik Blackburnben, így a Chelsea ha győz a Bolton ellen, ismétcsak fontos lépést tehet a győzelem felé, 4 pontosra növelve előnyét az üldözővel szemben. Ancelotti tehát komoly viadalra készülhetett, főként, hogy a Chelsea nem csupán rendre képtelen kihasználni közvetlen ellenfelei bukását, a hétközi fordulók sem szoktak zökkenőmentese sikerülni. Anelka azonban január óta tartó gólcsendjét a legjobbkor töri meg: Drogba beadásából győztes gólt fejel. Először merül fel Belletti távozása, Ashley Cole pedig felépül. Április közepén aztán hideg zuhany: a Citehbe vetett bizalom egy késői Scholes góllal szertefoszlik, győzni kell a Spurs ellen. Aztán a végén győzelemmámoros Tottenham szurkolókat látni mindenhol. Essien sérülése elhúzódik, Mikel pedig megsérül. Fel kell állni, ismét, muszáj. Top of the league: erődemonstráció a Stamfordon, 7-2 és 7-1 után most 7-0, most a Stoke a szenvedő fél. A mérkőzés, amely úgy, ahogy van beíródott a Chelsea klasszikusok történelemkönyvébe: 7-0-ás, kiütéses győzelem, Kalou mesterhármas, büntető, Hutchinson gólpassz, Sturridge bajnoki gól, remek Ballack szervezőmunka, Ferreira remeklés, Terry hiány, Lampard dupla, Drogba gólképtelenség, de 3 assziszt. A következő forduló bajnoki döntő lesz. Drogba és Ivanovics bekerül a PFA év csapatába.

Május. Május 2. Liverpool – Chelsea : 0 – 2 Ancelotti 6/6.

Úgy indultunk neki 2009 augusztusában, hogy idén ezt nekünk kell nyerni. Voltak megingások, hibák, csúnya esetek, de utólag visszatekintve a lefutott 37 fordulóra, kevés a nem vállalható eredmény. A Villatól ki lehet kapni, főleg úgy, hogy jól is játszott a csapat, csak semmi nem jött össze. Az Everton elleni mérkőzések is tarthatóak, a Spurs elleni vereség sem az eredmény, hanem sokkalta inkább a mutatott játék miatt fájó. A Birmingham City vagy a West Ham elleni döntetlen is vállalható, sőt, még a Wigan elleni vereség is: ha a bíró kiállítja a kapusod, bizony ez benne van, egy meglepő vereség amúgy is bele kell férjen a szezonba. Ami nagyon csúnya, az az új olajcsapat, a Manchester City elleni két vereség, valamint a Hull és Blackburn elleni döntetlenek. És bizony az a tíz pont most a végelszámolásnál nagyon hiányzik. De vegyük úgy, ez volt az ára a közvetlen riválisok lesimázásának.

Jóslat tőlem: Jövő héten bajnokot avatunk. Ehhez már csak a Wigan darabokra alázására van szükség.

Május 4. Az ifik megnyerik az FA-t.

Május 9. Chelsea – Wigan : 8 – 0 Bajnoki cím, május kipipálva, 2-0-0, 10-0-ás gólkülönbség.

Ancelotti jóslat beválik, 86 pont elég. ZenZo jóslat beválik :)

Május 15. Chelsea – Portsmouth : 1 - 0 FA Kupa győzelem. Drogba ismét dönt. A Chelsea nyerni jár a Wembleybe.

A Chelsea rekordszámú gólt lő a PL-ben, 103-at, a csapat adja a gólkirályt és az aranykesztyűst. 38 forduló alatt összesen 7-szer nem ő áll a tabella élén.

José óta nem volt bajnok a Chelsea. Sportszakmailag óriási teljesítményt hajtott végre Ancelotti, s bár nem robbant akkorát első szezonjában, mint José, ez valószínűleg csak a médiahype hiányának tudható be. Olyan rekordokat döntött meg a kezei alatt a klub, olyan eredményeket ért el, melyet senki előtte: az angol labdarúgás történetének első csapata a Chelsea lett, amely négy alkalommal lőtt legalább hét gólt egy meccsen egy bajnoki szezon alatt. A +71-es gólkülönbséggel is 31 éves angol rekord dőlt meg. 103 gólt pedig 1961 óta nem lőtt első osztályú csapat 1 szezonban. Carlo is beleesett az edzők azon tipikus hibájába, hogy nem a csapathoz keresett taktikát, hanem a saját taktikáját próbálta a csapatba plántálni. A különbség annyi volt közte és a resztli közt, hogy képes volt belátni: váltani kell. A diamond ment, de nem volt tökéletes, a keret ugyanis nem erre a felállásra a legalkalmasabb. A középpályán ugyanis teljesen megölte Lampard játékát, s Malouda-ét is, akik pedig az előző szezon végére csúcsra járatták magukat. Folytathatták volna akár itt is, így azonban egy fél szezon kárba ment, a taktikai váltás után mindketten ugyanazt tudták hozni, amit az előző szezonban Hiddink alatt. Drogba eszméletlen formája elbírta, hogy Anelka másodhegedűsi szerepben tudása alatt mutasson fordulókon át. Ballack és Mikel pedig megoldotta Essien kidőlését, míg Bosingwa helyén Ivanovics hozott fantasztikus szezont. Ash ismét bizonyította, hogy jelenleg a világ legjobb balbunkója, de még így sem lehet kimondottan azt mondani, hogy az imént felsorolt játékosok klasszisa hozta volna el a bajnoki címet Carlo számára. Hiszen Drogba nélkül is vágta a gólokat a gárda, az AC helyén beugró Zsirkov teljesítményét sem érheti rossz szó. Kalou beugrásai is emlékezetesre sikerültek (mesterhármas, egyedüli gól az Inter ellen, stb), s bár már nem a csapat ásza, de Ferreira is hozott egy kötelezőt. Cech ebben a szezonban sem volt világklasszis, de azért közel járt hozzá, s helyettesei sem vallottak szégyent, bár Hilario nem lesz büszke a City elleni meccsre.

Nem. A Chelsea csapatként funkcionált idén, méghozzá remekül. Elképesztő sérüléshullámok és egyéb, mondjuk úgy, magánéleti problémák is súlytották, mégis képes volt majdhogynem végig vezetni a PL-ben. Középső védői remekeltek, szélső védői mind védőmunkájukban, mind előrejátékukban óriásit mutattak, a szűrő poszt is teljességgel rendben volt, a középpálya támadórésze főleg 4-3-3-ban mutatta meg erejét, Drogba pedig egész egyszerűen zseniálisat futott. A fájóan hiányos poszt jelenleg a jobbszélsőé, ha a 4-3-3-at nézzül, és az irányítóé, ha a diamondot. A jövőre nézve jelenleg a kezdő alapcsapat a Cech-Ivanovics, Alex, Terry, AC-Essien, Mikel, Lampard-Malouda, Drogba, Kalou számomra jelen állapotok szerint.

Mindig van hova fejlődni, most is. A védelem is sok buta gólt kapott, a középpályát is meg lehet lepni a szoros emberfogással, sűrű középpályás védekezéssel, hiszen jelenleg a középpálya gyors átlépésére alkalmas a keret, akár futással, akár átívelésekkel, keresztlabdákkal, a rövid passzos játék vagy a cselekkel történő áttörés nem ezen garnitúra erőssége. Szabadrúgásaink, szögleteink, azaz a rögzített helyzetek kis százalékban jelentenek veszélyt, s a kontrák lövéssel való befejezésén is lehetne fejleszteni, csakúgy, mint a kapu közvetlen előterében történő helyzetkihasználáson. Bármily furcsán hangozzék mindez egy 103 gólt szerző, és 32 gólt kapó együttes elemzésének esetében.

Bár 16 játékos szerzett találatot a klub színeiben a szezonban, azért kihegyezve igazán két emberre volt a gólszerzés, mindössze öten jutottak 10 gól fölé minden sorozatot nézve (Drogba, Lampard, Anelka, Malouda, Kalou). Drogba és Lampard ketten majd kétszer annyi gólt szereztek, mint a többiek együttvéve. Ez ismét egy olyan szezon volt, mikor kettejüket elkerülték a sérülések, de fiatalabbak ők sem lesznek.

S el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, amely a legtöbb elmét megmozgatja ilyenkor: igazolások, fiatalítás, tapasztalt játékosok. A legnagyobb kérdések nagyjából szerintem úgy néznek ki, hogy az idei duplázás után mi a fő cél. Továbbra is fent kívánjuk (Abramovics) tartani a trófea gyűjtést, előtérbe helyezve a BL-t, vagy hajlandóak vagyunk beáldozni az elkövetkezendő 2-3 szezont egy új, sikeres generáció összehozására. A tartalékok közt vannak ígéretes fiatalok, s a piacon is találhatóak szép számmal. Ha azonban őket vesszük célba, akkor a szerepeltetésükre is kell lehetőséget biztosítani. Több ígéretes fiatal került hozzánk az évek során, Glen Johnson, Lassana Diarra, Mikel, Kalou, Di Santo, Kakuta, Sturridge, Borini, Matic, és saját neveléseink, esélyt kell kapniuk, ha azt várjuk tőlük, hogy egykor Lampardot vagy Drogbát helyettesíthessék. Az új (leendő) szabályok is keretet fognak szabni az igazolásoknak, a keret felépítésének, ezeket is figyelembe kell venni a jövőkép kialakításakor. Így vagy úgy, de elkerülhetetlen a jelenleginél is több figyelem fordítása a fiatalok kinevelésére. A jövő Chelseajének alapjait Cechre, Essienre, Ivanovicsra, Alexre, Zsirkovra, Mikelre, Kaloura lehet építeni, utóbbitól sokan már nem várnak csodát, pedig Drogba sem 20 évesen futott be. Cork, Borini, Kakuta, van Aanholt, Stoch, Sturridge 1-2 éven belül odaérhet, mire a jelenkor ikonjai már tényleg túlérnek karrierjük csúcsán. Véleményem szerint 27 éves játékosnál idősebbet nem szabad igazolni, a piac nem velünk foglalkozik, hanem az Interrel, Reallal, Barcelonaval, Manchesterrel, Poollal, Juventussal, Arsenallal, az árnyas oldalon 1-2 igazán jó igazolás kinézhet.

 Európában készül a Chelsea a nyáron